Az acélszalaggal való pántolás nehézsége, a biztonsági és költségbeli aggályok növekedésével az elmúlt évtizedekben drámaian megnőtt a poliészter (PET) pántolás népszerűsége, valamint az akkumulátoros és pneumatikus meghajtású pántológépek használata. A PET-szalagok fejlődése (változatos szélesség, nagyobb szakítószilárdság) lehetővé tette azt is, hogy a korábban acélszalaggal pántolt rakományok ma már PET-szalaggal is rögzíthetők. A PET pántszalagok fejlődésével párhuzamosan megjelentek az akkumulátoros kézi pántológépek, és a mai napig folyamatosan fejlődnek.

A kézi pántológép megjelenése

Az akkumulátoros kézi pántológépek az 1970-es évek közepe táján jelentek meg, amikor a Strapex gyártott egy kézi feszítésű, akkumulátoros, melegtechnológiás végtelenítéssel dolgozó pántológépet, amelyet „Tiger” néven lett közismert. Hordozható volt, de a kézi feszítés miatt lassan működött. Az akkumulátorok csak 9 voltos nikkel-fémhidrid akkumulátorok voltak, amelyek teljesítménye nem volt túl jó.

Az 1980-as években egyre sürgetőbb lett az igény egy teljesen automatikus gépre, amely képes a poliészter és a polipropilén pántszalagok végtelenítésére és vágására. A Fromm megfelelt a kihívásnak az 1980-as évek közepén a P-320 akkumulátoros pántológép piacra dobásával, és sokan áttértek az új technológiára. A korai modellek megfelelően beállítva jól működtek, de volt egy hátrányuk: a megfelelő végtelenítéshez minden egyes szalagvastagsághoz számos drága kiegészítőt és különböző alátétet kellett beszerelni. Ez problémát jelentett a forgalmazáson keresztül értékesített kiegészítőknél, illetve amikor a kezdő kezelőket próbálták tanítani a beállítások helyes elvégzésére. A Fromm folyamatosan fejlesztette akkumulátoros kézi pántológépeit, miközben mindenki más próbált felzárkózni.

1989-ben az Orgapack piacra dobta az ORT-80 és 83-as kézi pántológépeket, a két modell között a szalag szélessége, vastagsága és a feszültség nagysága volt a különbség. Ezek és a köetkező modellek is még elég nehezek voltak, és gyenge vágószerkezettel rendelkeztek. Mindegyik NI-CAD, azaz nikkel-kadmium típusú akkumulátort használt, amely az akkori legjobb technológia volt. A kezelőnek addig kellett működtetnie a szerszámot, amíg az akkumulátor teljesen le nem merült, vagy az akkumulátor élettartama idővel elveszett, ám sok kezelő nem volt hajlandó, vagy nem tudott ennyi figyelmet fordítani a szerszámok működésére, és az akkumulátorokat emiatt gyakran cserélni kellett.

Fejlődés a 2000-es években

A következő mérföldkő 2007, amikor a Polychem nagy feltűnést keltett a B400 piacra dobásával, amely már lítium-polimer akkumulátorral működött. Ez az akkumulátor túl tudott lépni a piacon lévő más pántológépek akkumulátor-korlátozásain. Megjelentek a lítium-ion akkumulátorok is, de a Polychem technológiája még mindig a legjobb volt, ha az üzemidőt, az újratöltési időt, a súlyt és a csúcsteljesítményt vesszük figyelembe.

2015-ben az Orgapack/Signode fejlesztésével lehetővé vált az egygombos feszítés és végtelenítés, amit az az új Polychem B-600 és B1200 modellek is tudtak. Beléptek a piacra az ázsiai gyártók, például a Transpackl és a Zapak, amelyek alacsonyabb áron kínálták gépeiket. Az amerikai piacvezetők a Signode/Orgapack, a Fromm és a Polychem maradtak a bizonyított megbízhatóság, a könnyű kezelhetőség, a karbantartás és az innováció alapján.

Miért olyan népszerűek a kézi pántológépek?

Az akkumulátoros kézi pántológépek lehetővé tették a kezelő számára, hogy a könnyebb gépnek köszönhetően gyorsabban és kevesebb fizikai erővel végezze a pántolási feladatot, a jobb akkumulátoroknak köszönhetően hosszabb ideig tudjon dolgozni a töltési idők között. Az egygombos működtetés sokkal egyszerűbbé tette a munkát.

Mit tartogat a jövő? A műanyag pántolás már bizonyított a megbízhatóság terén, a pántszalagok és a pántológépek folyamatos fejlődnek, ezért nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a poliészter pántolás egyre több alkalmazás terén cseréli majd le az acél pántszalagot.

Akkumulátoros kézi pántológépet keres? Nézze meg a Green-Uniotech kínálatát itt>>